Markó Károly (id.) Rhodopis cipője

Leírás

Idősebb Markó Károly olyan festőművész volt, akinek festészete a 17. és 18. századi történelmi és ideális tájképfestészetre épült. Tájképein idilli hangulatú hétköznapi, bibliai, vagy éppen mitológiai jeleneteket örökített meg. Ilyen mitológia témát ábrázol a Rhodopis cipője (1835) is, amely egy görög rabszolga lány történetét meséli el. Az anekdota szerint a lánynak, miközben fürdött, egy sas elragadta szandálját és elvitte Memphisbe. Az Alsó-Egyiptomi városban éppen törvényt ült a király, amikor a sas karmai közül leejtette „zsákmányát" a lábai elé. Az uralkodó annyira gyönyörűnek találta a cipellőket, hogy addig nem nyugodott, amíg meg nem találta annak viselőjét. Szétküldte embereit szerte az országban, hogy találják meg a szandált viselő nőt. Végül Naucratis városában rábukkantak a lány nyomára, Memphisbe vitték, ahol a király feleségül is vette őt. Markó minden részletben kimunkált képén a ruhátlan mitológiai alakok miniatúrszerű megfestése és a kötött klasszikus tájkompozíció harmonikus egységben jelenik meg. Az alkotó művén megjelenő természeti részletek objektív, részletező visszaadása szinte már realisztikussá teszi a Rhodopis cipőjét. A kép hátulján, a bal felső sarokban felirat hirdeti, hogy Markó festménye szerepelt a Műcsarnok 1937-es Magyar Biedermeier kiállításán, továbbá hogy a festmény bizonyos „Nagyméltóságú Weisz Fülöp Úr (Fillér út. 37)" birtokában volt. Korábban nem volt példa ilyen jellegű Markó kép felbukkanására, éppen ezért számít igazi kuriózumnak a Rhodopis cipője a magyar műtárgypiacon. A FESTMÉNY VÉDETT  !

Részletek